Szegény atomtudós nehézvízzel főz

Egy hobbista élete nem egyszerű, főleg akkor nem, ha autóbuszokat akar szerelni a szabadidejében. Egy kívülálló számára nem mindig egyértelmű, hogy milyen nehézségekbe ütközik valaki egy nagyvas esetében. Az elmúlt időszakban volt alkalmam néhány kocsi alatt/kocsin fetrengeni, ennek a szépségeit és nehézségeit próbálom most bemutatni számotokra.

Egy személygépjárművet már a súlyából adódóan is könnyebb húzni-vonni, mozgatni és emelni egy olyan 10+ tonnás “apróságnál” mint egy busz. A modern járművekre már nem igaz az állítás, de a régebbiekről elmondható, hogy viszonylag könnyen hozzá lehet férni bármihez. A méretekből adódóan is érthető, hogy egy 1,5 tonnás autót az ember alábakolással, deszkázással és egy emelővel hamarabb felemel egymaga fél méter magasra a könnyű hozzáférhetőség és szerelés érdekében. Nyilván, mennyivel könnyebb lenne csápos emelőn vagy aknán dolgozni, de vannak olyan esetek amikor nem olyan helyen van a gép, ahol ilyen megoldásra nincs lehetőség.

Rámpa

Én, ha önjáró a gép akkor rámpázni szoktam, azzal általában sikerül annyi helyet nyerni, hogy kényelmesen elférjek a jószág alatt. Nyilván nem minden esetben megoldás, mert ha meg sem moccan vagy a kereket le kell szerelni akkor hiába, olyankor emelni kell. Az emelési pontok a legritkább esetben jók és hajlamosak beszakadni, ezért célszerű az emelőt a tengely vagy valami masszív pont alá tenni. Emelés után minden esetben fel kell támasztani a kocsit, mert semmi nem gátolja meg, hogy esetleg bezuhanjon.

A szerszámozottság kérdése is kardinális. Az évek során szép lassan gyűlnek a speciálisabb szerszámok, de általánosságban elmondható, hogy 6-36 méret között szinte minden méretre van legalább két fajta (csillag)villáskulcs és legalább egy 1/2″ dugókulcs fix és racsnis hajtókarral együtt. A kerekekhez és extrémebb méretekhez (irányítókar pl. 70-es) már 3/4″ vagy 1″ fix hajtókaros dugókulcs dukál a méteres csővel együtt. Nyomatékolásra én jelenleg digitális nyomatékadaptert használok, de nem bánkódnék, ha hosszabb távon lenne egy tisztességes 1500nm nyomatékkulcsom. A kulcsokon kívül minden esetben van nálam többféle csavarhúzó, kalapács, kombinált- és svédfogó, multiméter és próbalámpa. Ezen felül különböző folyadékok, lazító és tisztító sprayek valamint zsír az alapkészlet része. Tartalék alkatrészként megtalálható mindenféle csavar és anya, bilincsek, rézgyűrűk és különböző méretű csövek. Ennél többet általában csak akkor viszek magammal, ha már célirányos a feladat.

A mindig nyűgös négyutas szelep

Sajnos hajlamos vagyok kellően keveset dokumentálni szerelés közben, de azért bemutatok néhány adott problémát és azok megoldásait. Elsőnek kezdjük feleségem Szőrnyellájával:
Ahhoz, hogy meg lehessen szöktetni első körben beindíthatóvá kellett tenni. Ehhez rendbe kellett szedni kicsit az akkuládatér környékét, azon belül is a telepfőkapcsolót. A következő lépés az üzemanyagfolyás megszüntetése volt az adagolónál, melynek oka a rézgyűrűk (tömítettség) hiánya volt a csatlakozási pontok egy részénél. Az első beindítás és megtett méter után derült ki, hogy a féken kívül szinte minden működik rajta, de legalább már volt lehetőség rámpára tenni. Ez nagyban megkönnyítette a levegős rendszer rendberakását és a négyutas szelep cseréjét melynek eredményeképpen a jószág önerejéből távozott új otthonába. Apró üröm volt az örömben, hogy menet közben volt olyan kedves és minden világítását elvesztette, ezért az utolsó pár kilométert a vészvillogó fényénél sikerült csak teljesíteni.

Hogy itt mi folyik…

Folytassuk a sort Julissal, az ő szereléséről nincs fénykép, csak a hátsó szintező kellett cserélni rajta a szerelőajtón keresztül. Ezt leszámítva vígan jön-megy és teszi a dolgát bármikor, még a legzordabb időkben is. Lizi már egy másik kérdés, ő sokkal makrancosabb és jelen pillanatban elhanyagoltabb. Cserére szorul a széttört kipufogóleömlője és elrepedt H kerete. Ez utóbbi ugyan meg lett hegesztve és erősítve átmenetileg, de nem lesz egyszerű játék felpakolni a hátsóját és kigurítani alóla a tengelyt… Van vagy lesz másik mindenből, de a tengellyel játszani nem egy emberes feladat. Nagyjából még 30 tételt tudnék felsorolni arról, hogy mit kell(ene) megcsinálni rajta, de idővel eljutunk odáig is.

Abigél a használatának mértékéhez képest jól viselkedik, bár első közös utunkon bevágta a durcit. Le kellett kötni a sebességváltóról a tolatókapcsolót mert valami érthetetlen okból kifolyólag az a parkféket működtette. Ezzel párhuzamosan bemondta az unalmast az indításkapcsolója és ha már ennyire belejött akkor az első ajtón a mecman szelep is. Ezen felül a B tengelyen a fék adta meg magát amikor leszakadt a fékpofáról a fékbetét, illetve nem olyan régen a lefújószelep szorult cserére.

Idegen gépekkel is tudok ékeskedni, elsőnek egy Ikarus 260.32, az FKF-309 amit a Csirketelepen volt lehetőségem életre lehelni. Az üzemanyag-ellátással és az adagolóval voltak gondjai. Az érkezéstől számított 45. percben már vígan fújta a füstöt a gépsárkány. Később még voltak rajta apróbb simítások és egy gyors olajcsere a placcon, de bőven volna még mit tenni rajta a jövőben.

Friss kuplung alsó munkahenger és csövezés

A következő legyen egy 260.43, melyet egy fal mellől ástunk ki a szó majdhogynem legszorosabb értelmében. Megmozdítani nem lehetett, amit le lehetett szedni róla azt leszedték, de innen szép nyerni alapon azért csak járóképes lett a végére. Kellett rá egy új kuplung munkahenger és pedál a hozzá tartozó csövezéssel együtt, tömíteni kellett az üzemanyag és hűtőrendszerét és a földelését rendbe rakni. Soha nem szívderítő látvány, amikor szikrázik az üzemanyagrendszer illesztési pontja indításkor. Ezen kívül is még ezer sebből vérzett, nagyjából 6 alkalomba került mire sikerült megmoccantani, de mit ne mondjak nagyon nagy kő esett le mindenki szívéről amikor kiállt a saját erejéből.

A 263.01 itt már pöfög

Fel lett támasztva egy 263.01 is a Debreceni dögsorról ami 2-3 óra babusgatás után saját lábán jött ki a telephely kapuján. Neki csak olyan “apró” bajai voltak csupán, hogy letört a pozitív csatlakozási pontja az önindítónak, ezért azt cserélni kellett. Szintén hasonló földelési problémái voltak mint az előbb már említett 260-asnak, annyi különbséggel, hogy elég komoly füst is keletkezett a rögtön felizzó olajsár miatt. Amikor már végre pöfögött magától csak a töltést (és éktelen sivítást) kellett rendbe tenni a generátor megfeszítésével illetve a négyutas szelepen kellett a biztonsági betétet megigazítani, mert ott elengedte az összes levegőt. Ez utóbbi mutatvány nagyon nem volt kellemes, mert alig értem el a gondosan lefalazott részek mögött. Hazafelé, amikor már látszott, hogy világosban nem érünk célba egy órányi villanyszereléssel és többek között a bosch kapcsoló cseréjével sikerült fényt hozni a közelgő éjszakába. A jószág a törődést meghálálva az utat minden hiba nélkül tette meg, hogy új pajtásai mellett térhessen nyugovóra. Jó, persze, azért a miheztartás végett folyamatosan csöpögött a víz az arcomba, hogy egy másodpercig se gondolhassam azt, hogy milyen kellemes utunk volt. 🙂

A természet mindenhol utat tör magának

Az egyik legfrissebb és legmacerásabb javítás az FHK-261. Az első alacsony padlós amit ilyen puritán körülmények között kellett talpra állítani és mit ne mondjak nem vágyom arra, hogy még egyszer meg kelljen tennem. A szállítás végén próbáltuk úgy elhelyezni a gépet, hogy azért hozzáférhető legyen de voltak kellemetlen helyzetek még így is. A kormánymű fekve nyomását, behelyezését, helyén tartását és a csavarok bejátszását nem kívánom senkinek, 4 óránál alig kellett többet játszadozni vele. A szűk helyek miatt természetesen semmihez nem lehet hozzáférni, minden útban van és magam sem gondoltam volna, hogy ez a kocsi ilyen, viszonylag rövid idő alatt újra járni fog. Levezetésképpen még babrálni kellett az üzemanyag-ellátást, rendbe tenni az összerohadt gázrudazatot, pótolni az elveszett csöveket és szerelvényeket meg eltakarítani a motortérből kinőtt fácskát… 🙂

Legutolsó dokumentálatlan alanyom egy ex-BKV 260-as volt, amit nem lehetett leállítani. Ennek orvoslása egyszerű menet lehetett volna, de az élet másképp hozta. A szervószivattyú javítása okán valaki volt olyan kedves és elhajtogatta a gázrudazatot az útból, de visszacsinálni már elfelejtette. Javítani kellett a szelep elektromos csatlakozását, a munkahengerhez menő levegős barkácsolásokat és cserélni a leállító munkahengert. Fűrészelni kellett a rudazatokból és hajtogatni a karokat, hogy a végére minden összeálljon. Nem vagyok rá büszke, mert egy nagy kókányolás az egész, de a hozott anyagból a lehető legjobb lett kihozva még így is.

Nagy általánosságban elmondható, hogy az évek során a különböző üzemeltetők által létrehozott megoldások sok esetben brutálisan rosszak és valószínűleg kényszerből születnek. Ezeket egyszerű, útszéli módszerekkel orvosolni vagy megoldani néha embertelen feladat. Sokszor hiába is szeretnék valamit tökéletesen megcsinálni, adott körülmények között lehetetlen. Reménykedem abban, hogy eljön majd az az idő amikor aknából, vagy emelőn dolgozva, a szükséges szerszámokkal és alkatrészekkel vagy gyártási lehetőségekkel rendelkezve ezeket a kényszermegoldásokat meg lehet majd szüntetni. Addig pedig marad az, ami a cikk címét is adja: “szegény atomtudós nehézvízzel főz”.

Malacka is ügyel a biztonságra

Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy amit csinálok az egyáltalán nem követendő példa. A képeken nem minden esetben látszik, de ha nagyon a kocsi alá kell mennem akkor az minimum ki van ékelve, a biztonság a legfontosabb. Amennyiben van rá lehetőségek akkor fel is van ültetve valamilyen módszerrel (pl. torony gerendákból), mert az életemmel játszom. A méreteim miatt már egy magas padlós alá sem férek be úgy, hogy legalább néhány bordám ne szúrja át a tüdőmet, ha az rám esne. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy kellő körültekintéssel, a saját biztonságot a lehető legjobban szem előtt tartva lehet szerelni, de a baleseteket így sem lehet mindig elkerülni. Elég fájdalmas és csúnya törést okozhat az is, amikor egy nem megfelelően rögzített nehezebb alkatrész az emberre esik. Eddig még megúsztam zúzódásokkal, de mindenki, akik nagy vasat szerel már a vérét is adta hozzá.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.