Hogyan várásolok autóbuszt*

Mondhatnám azt, hogy már rutinos gépjármű vásárló vagyok, eddig -szerencsére- nem futottam túl nagy lyukra az életem során. Valamiért már nagyon korán belém ivódott, hogy azoknak a fránya számoknak mindig stimmelnie kell, különben csak problémákat húz magára az ember.

Talán pont ezért a legelső dolog, amit megnézek, mielőtt akár csak egy kicsit is mélyebbre merülnék a technikában az az alváz és a motorszám. Az Ikarus 200-as családnál az alvázszám mindig a motor közelében található. A farmotoros járműveknél a motortért felnyitva a váznyúlványon található, a középmotorosok esetében pedig az oldalsó motortérajtót felnyitva a hátsó kereszttartón van a helye. A motorszámot minden esetben a belső motorfedél felemelése után lehet több-kevesebb sikerrel megtalálni és probléma is ezzel szokott lenni. Az évek alatt lerakódott olajsár és egyéb kosz alatt nem egyszerű megtalálni a számokat, én személy szerint féktisztítót és rongyot, esetleg csiszolópapírt használok a feladathoz. A minap megénekelt “vágósorba” került Ikarus 256-osnak is az lett a veszte, hogy a motorszámok nagyon nem stimmeltek. Az a jobbik eset, ha a motorkód legalább azonos, de ha szívó helyett turbós motor került beépítésre, akkor az már csak átalakítási engedéllyel abszolválható.

A malac felkészült az átvizsgáláshoz

Érdemes külön kategóriákat felállítani, az alapján, hogy mi a célunk a kiszemelt járművel. Amennyiben hétvégi háznak szeretnénk a telek oldalában, akkor nyilván minden mindegy, mert egyszer eljut oda és ott marad az örökkévalóságnak. Ne felejtkezzünk el az “innen szép nyerni” kategóriás kollégáktól, akik minden tiszteletet megérdemelnek. Ők azok, akik a hétvégi házból kiásott, messziről buszra emlékeztető valamiből faragnak működőképes járműveket. Az olyan hobbistának, mint én is vagyok, már számít, hogy reális esélye legyen annak, hogy eljusson legalább a tárolási helyére lábon. Mégiscsak olcsóbb, mint a traileres szállítás – az élvezeti faktort nem is említve- és az eredet, netán műszaki vizsgálatok helyszínére is közlekedni kell.

Én kellően bolond vagyok ahhoz, hogy szinte bármilyen “kotlával” lábon megyünk. Szinte mindig magammal viszek egy fél autóbuszt a megfelelő szerszámokkal együtt, csupán a miheztartás végett. Amíg nem könyököl ki a dugattyú a forgattyúsház oldalán, addig valahogy csak megoldjuk, hogy eljusson a célba. Persze, volt már rá példa, hogy “kikönyökölt” a drága, de hamar került egy vontatásra alkalmas jószág. Nyilván, ezek egy normál földi halandók számára annyira nem viccesek, ezért érdemes indulás előtt megnézni a létszükségleteket.

Ez bizony elrepedt…

Nekem, önjárós hobbistaként az első és legfontosabb a folyadékok mennyisége és állapota. Motorolaj, hűtőfolyadék, szervóolaj mindenképp ellenőrizendő. Ha már a motor környékén járok, megnézem az ékszíjajkat is, azokból mindig viszek magammal tartalékot. A szervó hiánya a legfájdalommentesebb, kellő mennyiségű karizom hozzáadásával átmenetileg orvosolható probléma. A tengelyek környékén nem baj, ha látszódik apró szivárgásnyom, mondhatnám azt is, hogy ez az alap állapota. Amennyiben van rá lehetőség, érdemes ellenőrizni az I keret és a panhard rudak állapotát, illetve legalább a légrugókat szemrevételezni. Egy légrugó kidurranása is tud maradandó alakváltozást okozni a környezetében, illetve “sánta” jószággal nem túl kellemes közlekedni.

Nem túl szobatiszta a jószág…

Ha az előzőleg említett dolgok rendben vannak, csak akkor kell(ene) beindítani az autóbuszt, ezért, amikor felajánlják, hogy elindítják azt mire odaérek, hevesen tiltakozok. Maga a beindítás folyamata és nehézsége is az állapot része, adhat némi támpontot arról, hogy mennyire kopott a motor, arról nem is beszélve, hogy azonnal kiderül az akkumulátorok állapota. Tapasztalatom alapján jó akkumulátort a jószághoz szinte bizonyosan nem kapunk. Hosszasan nyeszetelő motor még lehet jó, ha röpködnek odakint a mínuszok, de utalhat kopására is. Van olyan paripa, amelyik 10 fok alatt szabályos ködöt képez maga körül. Beindítás után jó, ha van legalább 2-3 bar olajnyomás.

Folynak itt a dolgok kérem…

Sokszor látom, hogy úgy termelnek levegőt, hogy a hideg motort “üvegezik”. Olyankor nem túl cizellált gondolatok futnak végig az agyamon, finoman szólva is nem ez az egészséges megoldás. Én a feleségemet használom melegítés és levegőtermelés céljára, amíg teszek-veszek a jószág körül. Finom gázadással, 700-900 közötti fordulatszámon ketyegteti, amíg a motor járása ki nem simul. Ebben a holtidőben igyekszem ellenőrizni a villamosság állapotát, töltést, indexet, féklámpát, menetfényeket. Ha ezalatt az idő alatt nem kezd el levegőt termelni akkor ott már komolyabb bajok vannak és készülök a szerelésre, vagy “csak” röpködnek a mínuszok és elfagyott a légrendszer.

Kellő motorhőmérséklet és légnyomás elérése után érdemes megnézni az alapjárati olajnyomást. Nagyon kopott motornál, vagy rossz minőségű olajnál ez alacsony, ilyen esetben komolyabb vizsgálatok nélkül nem indulok el, kellemetlen lehet a vége. Elindulás után az első métereken, mint minden járműnél, úgy itt is fékpróbát kell végezni. Próbaúton az futásjóságot figyelem és azt, hogy mennyire futnak azonos nyomvonalon a tengelyek. Elfáradt panhard, vagy komolyabb karosszéria probléma lehet az, ha a kocsi “keresztben” halad. Közlekedni ettől még nyilvánvalóan lehetséges, mindenesetre kellemesnek nem mondanám. Ha eddig minden megfelelt, nagyobb gondok nélkül, akkor már csak a vételár kiegyenlítése választ el, hogy boldog autóbusz tulajdonos legyek…

Kukucs!

Aki figyelmes, az láthatja, hogy semmit nem foglalkozom a karosszéria állapotával. Nyilván, olyan kocsit meg sem nézek ami teljesen alkalmatlan a közlekedésre, de ezen felül nem aggaszt nagyon a vázállapot. Egyetlen dolgot, amit meg szoktam tenni az az, hogy kifényképezek a tetőszellőzőn, hogy lássam a tető állapotát. Ez segíthet abban, hogy később meg lehessen előzni a beázást. Egy 20-40év közötti Ikarusról beszélünk, az én szűkös anyagi kereteim között nincs olyan lehetőség, hogy ne kelljen hozzányúlni a vázhoz. Azzal is tisztában vagyok, hogy bármennyire is jó állapotban van, néhány éven belül előjön a vasoxid a legváratlanabb helyeken is, ez egy örök harc. Számomra menthetetlen buszt csak bontásra veszek, mert a “veterán” élet szerves része a bizonyos mértékű kannibalizmus.

Végezetül, röviden összefoglalva, hogy mire is figyelek, ha olyan autóbuszt szeretnék vásárolni, amivel saját lábán nyomban útra is kelünk:

  • Motor- és alvázszám egyezzen a forgalmi engedélyben és törzskönyvben található adatokkal. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy ez az egyik legnehezebben orvosolható probléma Magyarországon.
  • Motorolaj szintje, hűtőfolyadék mennyisége
  • Tengelyek környéke, légrugók állapota
  • Beindítás után megfelelő légnyomás, első pár méter után fékpróba, futásjóság
  • Index, helyzetjelző, féklámpa, menetfények működjenek

Én azt tudom tanácsolni, hogy soha ne vásárolj úgy autóbuszt, hogy drukkolnak neked. Kibicnek könnyű, a feladat nem az övéké. Nem kell és nem is szabad minden autóbuszt megmenteni épp ezért ne is beszéljenek rá olyanra, amit te annyira nem akarnál. Még úgy is, hogy van kellő affinitás és kitartás is simán lehet az a vége, hogy néhány év után a megvásárolt kocsi a bontóban végzi. Ilyen esetben akár el is égethetné a pénzét az ember és még néhány kellemetlen epizódtól is megkíméli magát. Mint minden hobbihoz, ehhez is csak azt tudom ajánlani, hogy ésszel, nem éri meg, amikor vérző szívvel fel kell adni a végén.

*Bár, ha jobban belegondolok, inkább hogyan NEM vásárolok több autóbuszt, megőrizvén a családi békét. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.