Mi ez, ha nem szerelem?

Van olyan, amikor egy szónak több értelme van. Jelentheti azt az érzést, amit a feleségem irányába táplálok még ily sok év után is. Jelentheti azt a vonzódást a nagyvasakhoz, ami motivál abban, hogy tetőtől-talpig összekoszoljam magamat. Na jó, ez nem mindig szerelem, nem mindenki van egymásnak teremtve, hisz van olyan dög, igazi Christine, amit kéjes kacajok közepette égetnék meg máglyán és örömtáncot járnék perzselő üszkein. Meg persze ez a szó jelenthet valami teljesen mást is.

Jelen esetünkben a címadó mondatra a válasz mi más lehetne, mint egy igazi “f*skazal™”, ahogy a makrancosabb jószágokat jellemezni szoktam. Persze, ez a mérőskála a rettenetestől a kicsiig mér, esetemben a “jó kis kocsi” meghatározást nem minden Ikarus logóval díszített vasoxidnak látszó valami kapja meg. Amikor szerelem, akkor ezen a mérőskálán a változás többnyire pozitív irányú, bár úgy néz ki mások kocsija mellett-alatt koszolom inkább össze magam a sajátom helyett. Nem tudom ez utóbbi miért alakult így, de ahogy mondani szoktam, “családban marad”.

Ezt a szakmát soha nem tanultam, mindent a saját káromon próbálok megtanulni. Van úgy, hogy kegyetlenül elrontok valamit, olyankor törik, szakad, roppan, robban és tudom, hogy most abba kell hagyni. Amit még nem szedtem apróra ahhoz kevésbé nyúlok szívesen, mint amit álmomból felkeltve is szétkapok, mint floki a lábtörlőt. Másnap, tiszta fejjel, átgondolva, dokumentációt átolvasva és az esetleges szükséges alkatrészeket felkutatva már sikerrel szoktam járni. Szerencsére nem egy atomfizika az Ikarus, legalábbis ezek az öregebb fajták biztosan nem. Egy mai, modern, elektronikával és buszrendszerekkel telezsúfolt, csupán névrokon járművel egyáltalán nem szeretnék foglalkozni. Régebben is, amikor még bőszen Zsiguliztam, megszoktam, hogy van egy fél autó a csomagtartóban és ha nem jön ki a dugattyú a motor oldalán akkor bárhol vagyunk, tovább fogunk menni. Ezért jó, ezért szeretem ezt az öreg, viszonylag egyszerű technikát.

Nem mindig pozitív, amikor a testem tetőtől-talpig szuttyos, a ruhám úszik a különféle olajokban és kicsavarodott polipként próbálom megoldani a macerásabb feladatokat – mégis csinálni akarom. Azt is mondhatnám, hogy igazi mazochista vagyok, élvezem a saját gyötrelmemet, de egy idő után villámként szóródnak a különféle átkok a makrancos dögöknek. Sokkal jobb az, amikor kerreg, szuszog és jár a jószág, mintha mindenféle degradáló kifejezéssel kéne illetnem. Mi ebben az egészben a lényeg? Szerelem, mert szerelem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.